690134/11 PS 200
A Tiszaföldvári Kossuth Lajos Általános Iskola két hatodik osztályával érkeztünk a kiállításra, mely nagy örömünkre, sok lehetőséget nyújtott tantárgyi koncentrációkra, tananagy ismétlésekre, hiszen 6-7. évfolyamokon sajátítják el diákjaink történelem-és irodalom órákon a reformkort, illetve Petőfi forradalmi költészetét, ének és rajz órákon pedig a romantika művészetét.
2023. április 25-én (kedden) reggel 7.45-re szerveztük iskolánk elé a gyülekezőt. A gyerekek kicsit álmosan, de annál nagyobb lelkesedéssel és érdeklődéssel foglalták el helyüket a buszon.
Az út 8.00-tól 10.00-ig tartott, ám sajnos hiába siettünk, az esős idő miatt a 10.30-ra tervezett fegyverbemutató nagy sajnálatunkra elmaradt. Ezután, a még mindig szakadó eső miatt fedett helyen megtekinthető kiállításokat részesítettük előnyben. A „Hősök Termé”-be sajnos felújítási munkálatok miatt nem jutottunk be, így az emeleti „Múlt-Kirakó” című állandó kiállítás felé vettük útunkat. A tárlat válogatást nyújtott Heves vármegye területéről előkerült régészeti leletekből az őskortól a honfoglalás koráig. A Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteménye közül a gyerekeknek legjobban az ékszerek és a korabeli öltözködési kellékek tetszettek, de előszeretettel fotózkodtak „egri földmíves pár”-ként. Utána lesétáltunk, hogy megtekintsük a „Börtönkiállítás”-t, ami a középkori Magyarország kínzási-és kivégzési módjait mutatta be. Ez remek lehetőséget kínált a történelem órákon is megismert különféle kínzóeszközök szemléltetésére. A gyerekek elborzadva képzelték bele magukat az elítéltek kegyetlen sorsába, és örültek, hogy ma már nem ilyen büntetési eszközöket használnak.
Sajnos, az időjárás továbbra sem volt kegyes hozzánk, ezért továbbra is fedett helyre kényszerültünk… Így jutottunk el a Panoptikumba. Az Egri vár Föld-bástyájának mélyén húzódó Panoptikumban személyesen is találkozhattunk az Egri csillagok című könyv szereplőivel. A vár mélyén a regény híres alakjai fogadtak minket. A gyerekek a kiírás elolvasása nélkül is könnyedén ismerték fel Dobó Istvánt, Bornemissza Gergelyt, Cecey Évát és a cellájában raboskodó Török Bálintot.
A Panoptikumból a Kazamaták felé vettük utunkat. A tárlatvezető segítségével lejutottunk az 1570-es években épült földalatti járatrendszerbe. Tőle azt is megtudtuk, hogy ezek az alagutak a várfalakkal párhuzamosan épültek, így a föld alatt teremtettek biztonságos átjárási lehetőséget a bástyák között, és ezeket aknafigyelésre is használták. Korhű történetekkel repítette vissza a gyerekeket az akkori csatavilágba.
Mivel csitulni kezdett az eső, úgy döntöttünk, hogy felkutatjuk Gárdonyi Géza sírhelyét. A gyerekek leleményesen használták és olvasták le az információnál lévő nagy térképről a helyszínt és az odavezető útvonalat. Odaérve pár másodperces néma tisztelgéssel emlékeztünk meg a nagy írónkról. Néhány mondatban közösen felelevenítettük életének fontosabb állomásait, munkásságának szép darabjait, majd megbeszéltük a fejfáján lévő rövid felirat -„Csak a teste”- mondanivalóját és üzenetét.
Ezt követően elsétáltunk a Gárdonyi Géza Emlékházba, ami az író egykori lakóházában került kialakításra. Az emlékházban szinte minden bútordarab az eredeti helyén maradt. A faragott íróasztalok és könyvszekrények, Gárdonyi dolgozó-és hálószobája, a közel tízezer darabos könyvgyűjteménye segített elképzelni az író alkotó mindennapjait. A gyerekek itt döbbenten szembesültek azzal, hogy egy író nem „csak úgy” ír egy könyvet, hanem az alkotói munka során rengeteg háttérolvasást végez és önképzésre van szüksége. A legtöbbször elhangzott kérdésük: „Ezt mind olvasta?”
Kirándulásunkat a Dobó István Vármúzeum Ziffer Sándor Galériájában látható, Érzelmek hullámhosszán – Petőfi Sándor költői világa és a romantika festészete Magyarországon című tárlat megtekintésével fejeztük be.
A Galéria befogadóképessége miatt a két osztály külön, egy óra különbséggel (a 6.a osztály 22 fővel 13.00 órától, míg a 6. b osztály 23 fővel 14.00 órától) gyönyörködhetett a kiállított művekben.
A tárlat arra törekedett, hogy a 19. század legjelentősebb magyar képzőművészeti alkotásait Petőfi műremekeinek vetületében tárja az osztályközösségeink elé.
A kiállításra kerülő művek alkotói között olyan nevek szerepelnek, mint Kisfaludy Károly, id. Markó Károly, Borsos József, Sterió Károly, Györgyi Giergl Alajos, Lotz Károly, Weber Henrik és természetesen Kovács Mihály és Orlai Petrich Soma, valamint történelmi festőink java: Kiss Bálint, Than Mór, Székely Bertalan, Madarász Viktor, Liezen-Mayer Sándor, Benczúr Gyula, a tájfestészetben pedig Ligeti Antal, Molnár József, Brodszky Sándor, Markó Ferenc és Markó András, de Munkácsy Mihály is.
Művészeink nemcsak az önkifejezésre törekedtek, hanem fontos szerepet tulajdonítottak a közvélemény formálásának, a nemzet emelkedésének is.
A kiállítás magával ragadó látványvilágával, forradalmiságával, mozgalmasságával, heves indulataival, gazdag érzelemvilágával, élénk színeivel többször is ámulatba ejtette tanulóinkat. A kiállított alkotások nemcsak gyönyörködtették, hanem mélyen el is gondolkodtatták a gyerekeket.
A Hősök arcképcsarnokát látván, közösen sikerült felidéznünk a reformkor jeles személyiségeit: Széchenyi, Kossuth, Batthyány és Petőfi Sándor alakját, illetve a hozzájuk kapcsolódó történelmi eseményeket.
A tárlatvezetés lehetőséget adott diákjaink számára interaktív kommunikációra, melynek során a látott festmények hatására feleleveníthették, összekapcsolhatták, elmélyíthették a korszakról tanult ismereteiket.
Diákjainknak külön tetszett a történelmi tájfestészet, ami szépen bemutatta hazai tájainkat, az Alföldet, a Balatont, a Tátrát, gyönyörű várainkat.
Hatodikosaink nagy érdeklődéssel nézték és hallgatták a tárlatvezető elmélyítő tolmácsolásában Székely Bertalan „Egri nők” című vázlattörténeteit. A tárlatvezető teljes személyiségével, a festményekhez kapcsolódó érdekes történeteivel végig fent tudta tartani a gyermekek figyelmét és érdeklődését. Nyugodt beszédével és közvetlenségével el tudta érni, hogy a gyermekek bátran kérdezzenek tőle.
A kiállítás után végre kisütött a nap, és kirándulásunkat egy rövid városnéző, fagylaltozó-sütiző, lézerharcozó túrával fejeztük be.
A hazautazás 18.00-20.00-ig tartott, mely során tanulóink felidézték közös élményeiket, tapasztalataikat, s ez a kirándulás arra is lehetőséget kínált, hogy a két osztály közössége még jobban összekovácsolódjon.
Ezúton is köszönjük a lehetőséget a pályázatban való részvételre, hiszen e támogatás nélkül, sajnos, sok gyermeknek nem lehetett volna része ilyen gazdag élmény-és látványvilágban.
