2018. január 19. Tiszaföldvári Művelődési Ház: Kék madár mesejáték megtekintése
Pályázatunkban nagy hangsúlyt helyeztünk a művészeti nevelés különböző területeinek bemutatására, hiszen tanulóink jelentős része igen ingerszegény családi környezetből érkezik iskolánkba. Igyekszünk mindig élni azokkal a lehetőségekkel, melyek meghatározó élményeket adhatnak számukra, hiszen sok tehetséges gyermek van közöttük, akik nálunk bontakoztatják ki képességeiket.
A színházművészet kategóriájában 2017. december 22-én egy újabb – immár a harmadik- állomáshoz érkeztünk el. Ennek azért is volt igen nagy jelentősége a gyerekek életében, mert saját társaikat láthatták a színpadon játszani, énekelni és táncolni.
Iskolánkban sok éve hagyomány már a Városi Karácsonyi Ünnepség megszervezése, melyre iskolánk énekkarosai, a Zene-suli és a Mesevár kisdiákjai készülnek. Nagy feladat ez gyermek és pedagógus részéről egyaránt, hiszen a produkció bemutatását több hónapos felkészülés előzi meg. Ebben az évben Maeterlink: A kék madár című meséjét írták át a gyerekek és felkészítőik, melyet különböző musicalek dalaival fűszereztek.
Nagyon örültünk tehát a lehetőségnek, hogy 50 fő kisdiák megnézhette ezen a délelőttön barátait, és izgulhatott azért, hogy társaiknak sikerüljön minél színvonalasabb történettel elkápráztatni őket.
Óriási lehetőségek rejlenek egy ilyen közös munkában. A nézők megláthatták micsoda erő, energia, mennyi tanulás és idő alatt születik meg egy ilyen produkció. Láthatták azt is, hogy ebben a közösségben nemcsak a kitűnő tanulóknak van hely, hanem azoknak is, akik szépen énekelnek, jól mozognak, vannak kreatív ötleteik. Ez ösztönözheti őket arra, hogy ők is tagjaivá válhassanak ennek a kis csapatnak, és aktív részesei lehessenek a sikereknek.
A darabot tanulóink olyan áhítattal figyelték, melyet ritkán lehet látni az arcukon. Szinte saját maguk is azonosultak a darab történetével, képzeletben ott voltak a színpadon egy-egy szereplő bőrébe bújva. Az előadás egész ideje alatt a rendkívüli figyelem és odafigyelés, a teljes koncentráció volt a meghatározó. A produkció végén olyan tapsviharral jutalmazták társaikat, hogy a szereplők alig tudtak lemenni a színpadról.
A darab sikere tovább folytatódott azonban a tantermekben, a folyosói beszélgetésekben, a gratulációkban. Ám legjelentősebb következménye az lett, hogy néhányan a csoportból máris jelezték, szeretnének az énekkar tagjai lenni, és velük dolgozni. Azt hiszem, ennél többre nem is vágyakozhattunk.
Köszönjük a lehetőséget iskolánk vezetőinek, akik minden lehetőséget kihasználnak, hogy tanulóinkat minél gazdagabb élményekben részesíthessék.
Tiszaföldvár, 2018. január 22.
